5 perc múlva már a háznál voltam. Benyitottam az ajtón. Hát kár volt. Megláttam azt a mocskolódást amit még egy lány nem látott vagyis vámpír. Niall egy lánnyal volt együtt. Igen úgy. A könnyeim potyogni kezdtek. Nem hiszem el. Ezt tette. Jó nem is tudja hogy tetszik nekem de rossz látni. Ráadásképpen az egy halandó lány. Azt se tudja hogy mi folyik itt. Meg hol van.
-Niall...? - nem tudtam befejezni a mondatom.Niall csak bámult engem. Egyből felugrott az ágyból.
-Jess. Őt Rozalie. - mutatta be a lányt. Én csak bosszúsan néztem a lányra. Csak mosolygott rám a lány de én nem tudtam ugyanazt tenni amit ő .
-S-sajnálom Liam.Nem ide akartam jönni. - sírva beszéltem és ezt ő is észrevette. A szíve hirtelen meglágyult.
-Jól van .Nincs probléma. Várj te sírsz? Azt hittem hogy a vámpírok nem sírnak.Mi történt? - kedvesen nézett rám szép szemeivel. Szép mosolyával. A mosolya valahogy elkábított.
-Na sz-szóval az a ba - - egyszerűen nem bírtam a mondatomat befejezni a sírás újra kitört belőlem. Igazából nem is tudom miért kéne sírnom azért mert még nem vagyok a barátnője vagy amiatt amiért lefeküdt egy másik lánnyal a szemem láttára.
-Hé, nyugodj meg.És meséld el mi történt. - mondta majd megölelt. Az ölelésében megnyugodtam. Már nem sírtam. Az ölelése megnyugtató és szeretetteljes. Nem olyan mint ahogy Niall mesélte.
-O-oké. Nos, Niall lefeküdt egy lánnyal és ezt én láttam is ahogy v-v-visszajöttem a h-házunktól. - makogtam. Ennyi jött ki a számon. Beszélni alig tudtam.
-És ezt nem értem. Számodra miért gond? - értetlenül nézett rám, hiszen nem tudja hogy nekem tetszik Niall. Késztetést érzek az iránt hogy most megcsókoljam de nekem más tetszik Csak az illető nem tudja. Ezért úgy gondolta idehoz egy halandó lányt.
-H-hát ha ezt elmondom szerintem te ki fogsz röhögni.
-Valószínű. Na jó mondd csak el.
-Sz-szóval nekem t-t-tetszik Niall. De ő nem tudja. Pedig szeretném ha tudná. Örülnék annak is ha én is viszont tetszenék neki. - dadogtam neki el. Csak állt és elővett egy nyakláncot amiben egy lány képe volt. Nem így képzeltem el azt hittem nevetni fog de nem. Szomorkodott. Láttam a bágyadt arcán. Ami akár a baba popsija olyan sima mikor valaki megérinti.
-Liam? Minden rendben? - kérdeztem tőle. A szemeiből potyogni kezdtek a könnyek.
-Ki az a lány?
-Ő a volt barátnőm.Danielle volt a neve.3 évet voltunk együtt. 2009-ben jöttünk össze. Akkor még nem voltam vérfarkas. Boldogok voltunk. Mikor jött Harry és Louis.Nem stimmelt valami rajtuk de össze barátkoztam velük. Ők elém hoztak egy mágikus forrásból vizet és én megittam. Éreztem hogy a testrészeim bizseregni kezdtek. Ők elmesélték nekem hogy ez egy varázs ital. Én nem tudtam még mi az.Harry és Louis eleve már vérfarkasok voltak Én meg nem. Másnap elmentem Daniellel sétálni a parkban mikor megtörtént az átváltozás.Danielle megijedt tőlem. Én is féltem mi lettem de nem tudtam vissza csinálni. Danielle azóta kerül engem. Ketten nem tudták mennyi jelentett számomra hogy vele voltam. Elcseszték az életemet. Azóta is szitkozódom Louis és Harry előtt mikor az évfordulónk van.Röviden ennyi. - magyarázta.
-Nagyon sajnálom. Ha akarod lebaszom a fejüket amiért ezt tették - az öklömet szorítottam mikor megragadta a kezem.
-Nem nem kell. Kedves tőled de nem nem kell.
-Na most már megbocsáss de mennem kell a fürdőben megmosni az arcom. Ne látszódjon a sírás.
-H-ha van kedved néha benézhetsz.
-Meglesz.
Kimentem a szobából egyenest a fürdőbe. Megmostam az arcom. A tükörbe néztem. Szörnyen néztem ki. Mint aki most kelt volna fel a medve barlangjából. Lementem a földszintre és megláttam hogy valaki a naplómat olvassa...
REMÉLEM TETSZETT A RÉSZ. KOMIZZATOK ÉS IRATKOZZATOK FEL MINÉL TÖBBEN. KÖVI RÉSZ ÁRA 7 KOMI. JÓ OLVASÁST!!! ^^